Ideje közelebbről is megismerni Helsinkit, nemcsak nekünk, hanem a kedves Olvasónak is. Elsőként a központi pályaudvart járjuk körbe. A Rautatieasema (szó szerinti fordításban ’vasútmegálló’) a főváros szívében található, a buszok, a villamosok és a metró is rögtön elérhetőek.

A pályaudvar a nemzeti romantika korában, 1916-ban épült szecessziós stílusban. Tervezője Eliel Saarinen, aki Herman Gesellius és Armas Lindgren mellett komoly hatást gyakorolt a századeleji magyar építészetre.

A Rautatieasema különlegessége nemcsak központi jellegében áll, hanem megépítésének technikája is egyedülálló a maga korában, ugyanis ez az első finn vasbetonszerkezetes épület. Ötven méter magas tornya a város csaknem bármely pontjáról látható, így Helsinki egyik szimbólumává vált.

A Rautatieasema U-alakú épülete különféle boltoknak, bisztróknak és éttermeknek ad helyet, a külső falai mentén pedig kiülős vendéglátóhelyek sorakoznak szoros egymásutánban. Kora délutántól egészen késő estig jazz zenekarok lépnek fel spontán szerveződésben a pályaudvart körülvevő téren, így biztosítva állandó vendégsereget az olykor lepukkantnak mondható kültéri lokáloknak. A jazz megér egy külön posztot, úgyhogy erről majd később.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.