Tapiola keskus

2011.07.01. 16:49

A meteorológusokkal nem csak otthon vannak bajok. A pénteki vihart most épp vasárnapra jósolják, úgyhogy ma is a 30 fokos fülledt levegő fogadott odakint. Nem ezért utaztunk épp nyáron Finnusba, mondhatnánk. :)

Túllendülve ezen az apróságon, elindultam gyalog a mára kiszemelt városrészbe, Tapiolába. Térképen nagyjából bemértem az útvonalat, 7 km, elég sok, de majd útközben felpattanok egy buszra, ha épp arra jár. Nagyjából másfél kilométerig jutottam, ahol megláttam egy csodás parkot. Bementem, és valamiféle térgörbületbe keveredtem, mert állandóan a várost elkerülő körgyűrűbe botlottam, továbbmenni nem tudtam. Hátraarc és vissza a buszállomásra. A menetrend piktogramjainak dekódolása elvett néhány értékes percet, de végül sikerült elcsípnem egy buszt, ami elvitt Tapiolába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Nordvägen út mentén található Tapiola keskus, vagyis a központ. Itt szálltam le, hogy megkeressem a WeeGee Kiállító Központot, ami hét múzeumnak ad otthont, köztük Espoo történeti, kortárs művészeti és játékmúzeumának. Mind közül azonban mégis az óramúzeum számunkra a legérdekesebb, már a honlapja is elbűvölő. Hétvégén várhatóan megnézzük Daevel, bár Helsinkitől függően tolódhat pár napot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A környék központi jellege alig észrevehető magyar szemmel. A WeeGee és az út túloldalán lévő kultúrház sem látszik az erdőtől. Mindenhol fák és bokrok, néhol megszakítva 1-1 épülettel.

 

 

 

 

 

 

Óvoda és szabadstrand az erdőben, hatalmas tisztások, kockás pléden piknikező családok és fiatalok.  A strand inkább a kisgyerekek számára lett kitalálva. 3 méter magas trambulinról ugrálnak a mélyvízbe, a szülők pedig kedélyesen csevegnek egymással, nem izgulnak, hogy a gyereknek talán baja lehet.

 

 

 

 

 

 

Visszatérve az út mellé sétáltam még egy darabon, és ekkor botlottam véletlenül egy katolikus templomba. Negyven éves szürke betonkocka, falai belül szürke téglával borítva, a zsoltárok pedig beépítve a falba. Anno lehet, hogy egy építészeti remek volt, de ma inkább egy atomvillanás utáni néptelen városképben tudnám elképzelni. De persze, ez a legmellékesebb szempont egy templom esetében. :)

 

 

 

Nemsokára irány a helsinki napfényes éjszaka, élménybeszámoló majd holnap. 

A bejegyzés trackback címe:

https://finnus.blog.hu/api/trackback/id/tr283030591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.